Az állatgazdálkodás rengeteg áldozatot kíván. Itt nincsenek sem ünnep-, sem szünnapok, az év 365 napján dolgozni kell, gondoskodni kell a szükséges munkák elvégzéséről, no és persze arról is, hogy az állatok előtt megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék és ivóvíz legyen.

Egy jól megválasztott etetőkocsi azonban nem csak rengeteg időt képes megspórolni, de a költségeken is jócskán lehet vele faragni. Hogy a megfelelő döntést hozzuk meg, ahhoz mindenképpen tisztában kell lennünk a legfontosabb különbségekkel és a típusok erősségeivel egyaránt. Működési elvük alapján két fő típusát különböztetjük meg az etetőkocsiknak. Léteznek horizontális – azaz vízszintes – csigás kocsik, illetve vertikális – azaz függőleges – csigás kocsik. E két nagy csoport természetesen egyéb jellemzők alapján még tovább bontható, hisz a csigák száma, a haladási metódus – önjáró, avagy vontatott – illetve maga a méret is mind egy meghatározó tényező, amelyet számításba kell venni, mielőtt a végső döntést meghoznánk.

Azonban jó, ha tudjuk, hogy napjainkban minden tíz eladott etetőkocsi közül kilenc függőleges csigás kocsi. Ez az arány persze egyáltalán nem véletlen, hisz jó pár olyan előnyös tulajdonsággal rendelkeznek a vertikális kocsik, amelyek sokat nyomnak a latban vételkor. Kialakításuknak köszönhetően ezek ugyanis jóval strapabíróbbak, emiatt pedig tartósabbak. Ennek egyszerű az oka, hisz a kevesebb kopóalkatrész alacsonyabb meghibásodási kockázattal jár – ez szinte minden gép esetében így van, és nincs ez másképp ezúttal sem -. Ráadásul előszecskázásra sincs szükség, hisz a kocsi ezt a problémát áthidalja, mindemellett pedig jóval kisebb teljesítményű traktor is elég a vontatáshoz, ami összességében jóval takarékosabbá teszi ezt a megoldást. Mindamellett pedig, hogy anyagilag is kedvezőbb, az ilyen etetőkocsi segítségével a keverési időn is rengeteget lehet vele spórolni, ami szintén nem elhanyagolható előny.