Minden autóban négy, tengelyenként két lengéscsillapító található az autóban, azonban egy- és ikercsöves kialakítások is léteznek. Alapvetően a gyártók a hidraulikus teleszkópos változatokat szokták alkalmazni, amik úgy néznek ki, mint egy henger, amiben egy dugattyú dolgozik. Ez préseli át a furatokon vagy a szelepeken az olajat.

Lengéscsillapító minden autóban megtalálható. A kétcsöves konstrukció esetében a külső és a belső csövet egyaránt a tengelyhez szokták erősíteni, viszont a dugattyút a védőburkolattal együtt a karosszériához erősítik. A belső cső munkatér gyanánt funkcionál, a két cső közti rész pedig a kipréselt kenőanyag kiegyenlítő teréül. Ellenben az egycsöves konstrukciók esetében a gyártók nem alkalmaznak külön kiegyenlítő teret, hanem ehelyett nitrogéngázt használnak, amit a kenőanyagtól a mozgó dugattyú különít el. A közhiedelem úgy véli, hogy a gázos lengéscsillapító sokkal jobb választás, mint az olajos alternatíva. Viszont az igazság az, hogy a hétköznapi, utcai használatot alapul véve nincs nagy árbeli vagy teljesítménybeli különbség a kétféle kialakítás között.

Az olajos és a gázos lengéscsillapítók működése nagyon hasonló, azonban jelentős különbség, hogy utóbbi esetében a gyártók egy gázteret alakítanak ki, amit feltöltenek alacsony nyomású nitrogénnal. Az ilyen típusban is megtalálható az olaj, ami a felhígülés ellen védi a gáztöltetet. Természetesen az olajos lengéscsillapító sem tud egyik pillanatról a másikra felpuhulni, ugyanis ehhez rendkívül nagy terhelésnek kell érnie a futóművet. Felújított vagy új lengéscsillapítónál pedig ez elő sem fordulhat. Mindezek is azt bizonyítják, hogy a kétféle kialakítás közt alapvetően nincs nagy különbség! Bővebb információkat az alkatreszek.hu webáruházban talál!